Központilag erősen meghatározott gazdálkodású önkormányzati modellnek vizsgáltuk a pénzügyi fenntarthatóságát magyar önkormányzati mikro adatokon. Azt találtuk, hogy a központ nem tudja homogénen módon biztosítani az önkormányzatok hosszú távú fenntarthatóságat, jelentős különbségeket találunk közöttük. Klaszterelemzésünk alapján két önkormányzati típus dominálja a hálózatot. Az egyik a konzervatív gazdálkodású, relatíve vagyonos kistelepülések, melyek az erősen kötött önkormányzati gazdálkodási rendszer nélkül is a fenntartható gazdálkodásra törekednek. A másik a szigorú rendszer ellenére gyenge gazdálkodást folytató, eszközfelélő települések, melyek nem részesülnek központi felhalmozási támogatásban. A központilag erősen leszabályozott gazdálkodás előnye abban ragadható meg, hogy ez utóbbi önkormányzatok túlzott eladósodásba nem kerülhetnek. A harmadik - közepes gazdálkodási és gazdasági jellemzőkkel bíró – klaszter jelentősen lecsökkent a két domináns klaszterrel szemben. Megfigyelhető továbbá még két beruházás húzta csoport, ahol a beruházás lecsengésével a települések zömében beolvadnak a két domináns csoportba. Egyes klaszterek területi jellemzőkkel is bírnak. A puha költségvetés egy sajátos módját láthatjuk. Az önkormányzati vezetők nem a későbbi központi eseti kisegítésre „játszanak”, hanem inkább a fejlesztési támogatásokért folyhat a politikai verseny. Fontos megállapításnak tartjuk, hogy a csökkenő lakosság jelensége önmagában nem magyarázza az önkormányzatok gazdálkodása közötti különbségeket.
Időpont: 2019. október 1. (kedd), 10:00
Helyszín: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék,