A 2013-as forradalom, és a később kitörő hűború újra előtérbe hozta Ukrajnában a regionális különbségek kérdését. Lviv a legnagyobb nyugat-ukrán város, amely számára az emlékezetpolitika, a kultúrpolitika nem csupán a városi élet egyik aspektusa, hanem az egyik leghevesebben vitatott, legközpontibb kérdés: a város brandje, illetve a helyi gazdaság évtizedek óta a műemlékek, a turizmus köré szerveződik. A város az ukrán nyelvű kulturális élet egyik központja, a helyi értelmiség önképe szerint pedig az egész ország kulturális fővárosa. Mindemellett a város az egyik fő célpontja az EU szomszédsági politikájának, illetve főleg német, osztrák és lengyel kultúrdiplomáciai tevékenységeknek.
Az előadás során bemutatom, hogy a 2014-2019-es választási ciklus, és annak központi kérdése, a háború mennyiben tekinthető a lvivi kultúrpolitika szervezőelvének. Amellett érvelek, hogy a helyi értelmiség egy része sikeresen használta ki az országban elfogadható geopolitikai opciók Európa felé tolódását annak érdekében, hogy a saját pozícióját a nemzetállamot megkerülve erősítse. Mindezt a várospolitikát alakító főbb intézmények, szervezetek és a helyi önkormányzat szerepének elemzésével, a műemlékvédelemre koncentrálva mutatom be, amely a városi identitáspolitika egyik legfontosabb színtere. Azt állítom, hogy a posztszocialista ukrán várospolitika megoldatlan kulcskérdése, a decentralizáció egy különutas kultúrpolitikában kapja meg a hiányzó löketet és válik, kissé paradox módon, a város egyik legfontosabb exportcikkévé. Végül az elemzést elhelyezem a municipalista mozgalom tágabb, regionális kontextusában.
Időpont: 2019. szeptember 10. (kedd), 10:00
Helyszín: BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék,